Miért jobb, ha egy vak masszőr végzi a hidroterápiát, mint egy látó masszőr?

Miért jobb, ha egy vak masszőr végzi a hidroterápiát, mint egy látó masszőr?

 

 

Hidroterápia története

 

A hidroterápia vízkezelést, borogatások, göngyölések, leöntések és nem utolsósorban fürdőkezelések révén a víz módszeres felhasználását jelenti.

 

A víznek, mint éltető elemnek a tisztelete ősidők óta tudatunkban rögződött. Már az ókor bölcselői is a négy őselem közé sorolták a vizet.

 

A fürdés — hasonlóan sok más szokáshoz — igen régen vallási tartalmat kapott. Buddha, Brahma hívői a folyók szent vizében megmerülve - hitük szerint - lelkük megtisztulását, testük betegségének gyógyulását várják még ma is.

 

Az egyiptomi, zsidó, görög, mohamedán és ókeresztény rituális szokásokban jelentős szerepe van a vízben való fürdésnek. A görögök a test kultúrájának, a tisztálkodásnak, a test edzésének a szolgálatába állították a fürdőzést.

 

 

A görög fürdőkultúra — amely egyben az európai kontinens legősibb fürdőkultúrája - legrégibb nyomai i.e. másfélezer év körüli időkből maradtak fenn. Az akkori felfogás szerint a fürdés a testet és a lelket egyaránt megtisztította

A tengerben, folyókban történő úszás mellett nagy szerepet töltött be a házi melegfürdő.

A görögök a magányos fürdőzést kedvelték és a kádfürdők kultuszát alakították ki.

Hippokratész felismerte a víz gyógyerejét, leírásaiban számos betegség gyógyításaként javasolt gyógyfürdőt. Kiemelte a víz hőmérsékletének és a testre gyakorolt hatásának szerepét.

 

A római birodalom történelme során az építészeti alkotások között mindig jelentős szerep jutott a fürdőknek.

Az egykori hatalmas birodalom területén ma is mindenhol megtalálhatók a fürdőemlékek. A rómaiak a többmedencés, különböző hőfokú társas fürdőket kedvelték. Több római fürdőben tornacsarnok is volt. Fürdőikben a nők és a férfiak soha nem fürödtek együtt. A fürdők a római birodalomban a társadalmi érintkezés jelentős fórumai is voltak. Rómát egy hatalmas vízvezetékhálózat látta el vízzel. Constantinus uralkodása idején (307-337) Rómának 856 népfürdője és 15 melegvizű thermálja volt. Méreteiben jelentősebben kiemelkedett Caracella fürdője, melynek alapterülete 220x114 méter volt.

 

A Római Birodalom orvosai is átvették a fürdőzéssel való gyógykezelést. Fürdőintézményeket hoztak létre, amelyben a különböző hőfokú fürdők mellett már masszíroztak és tornát is végeztek.

Cornelius Celsus – olajokat, gyógynövény főzeteket is használt a fürdőzéshez

Galenus – a hideg és meleg testre gyakorolt hatását  figyelte meg és írta le.

 

A törökök kétfajta fürdőt építettek:

•          gőz és melegvizes fürdőket.

Fürdőkultúrájukra jellemző:

a nagyfokú víztakarékosság (ezt a nagyfokú közel-keleti vízhiány indokolja) és meleg levegőben való izzadás. A célszerű berendezés: fényűző, nagy kényelmet biztosító, tágas kialakítás.

 

Újjászületés korában. Az emberi értékek, humanizmus, szépség, egészség. Ápoltság, tisztaság, műveltség.

A frissítő fürdők mellett egyre gyakrabban vették igénybe az egyes betegségek gyógyítására is a fürdőket. Már nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyógyvíz összetételének is.

 

A XVIII-XIX. század a felvilágosodás kora, a természet és társadalomtudományok fejlődésének időszaka. A nagy felfedezések, tudományos találmányok mind hatással vannak az orvostudomány fejlődésére, ezen belül azonban a fizioterápia fejlődésére is.

Nagy jelentőséggel bírtak a „kíváncsi” laikusok felfedezései is, amelyek később az orvostudomány fejlődését is előmozdították.

(pl. Lowenhoock – holland posztókereskedő  felfedezi a mikroszkópot,) vagy Priessnitz Grafenbergben tapasztalati úton felismerte a víz gyógyító hatását és megalapította az első gyógyfürdőintézetet, ahol leöntésekkel, borogatásokkal végezte a kúrákat, ezzel megalapozta a modern hidroterápiát.

A későbbiekben Winternitz bécsi professzor átvette Priessnitz tapasztalatait, a hidroterápiát továbbfejlesztette és klinikáján létrehozta az első hidroterápiás tanszéket.

Sebastian Kneip katolikus pap, saját felfedezéseivel fejlesztette a hidroterápiát. A hideg vizes kezeléseket, a hóban járkálást, illetve a rövid izzasztás utáni hideg hatást alkalmazta előszeretettel. Később vegyszerekből és gyógyfüvekből készített gyógyfürdőket is alkalmazott.

 

A római kort tekintjük a budai fürdők legelső virágkorának.

A római birodalom bukása után, a középkorban a fürdőélet Magyarországon, de Európa szerte is hanyatlásnak indult. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt annak, hogy a kereszténység, a katolikus egyház a meztelen emberi test látványát elutasította, fürdőellenes álláspontra helyezkedett.

 

Az Árpád házi királyok korában a budai gyógyforrások már ismertek voltak.

Zsigmond király idejében a fürdőélet felpezsdült. Ebben az időben kiadott Budai törvénykönyv külön fejezete említi a fürdőket. Később, Mátyás király uralkodása idejében érte el Buda igazi felvirágzását és ez a fürdőket sem kerülte el. A korabeli írók is dicsőítették a fürdők gyógyító erejét.

 

A budai fürdők újabb fénykora az egyébként szomorú emlékű török hódoltság idejére esik. A törökök Budán főként melegvizű fürdőket építettek. Ebben az időben Buda legnevezetesebb középületei közé tartoztak a fürdők. Ekkor épült a ma is működő Rudas fürdő, Király fürdő, Császár fürdő. A másfélszázados török uralom után a budai fürdők fejlődése megrekedt, nagyrészük tönkrement.

 

A fürdőkultúra ujabb fejlődésének lehetőségét a tudományok eredményei teremtették meg. A XIX. században a balneológia, az orvostudományok, valamint a mélyfúrási technika előrelépése a fürdők fejlődésének újabb lehetőségét eredményezte, megkezdődött a régi fürdők felújítása. A fürdőélet fellendülése a II. világháborúig tartott. 1891-ben meg alakult az Országos Balneológiai Egyesület. Célja, széles körben ismertetni a hazai fürdőket és ásványvizeket, valamint a balneológiát és annak segédtudományait gyarapítani.

 

A századforduló idején a hagyományos fürdők mellett az un. szabad fürdők kialakításának kultusza kezdődött, melynek keretében szabad uszodák létesültek (Császár fürdő úszómedencéje, Rudas fürdő fedett uszodája, Lukács uszoda).

1921-ben megépült a Palatínus strandfürdő. A fürdők fejlesztésében további eredményekre került sor. 1937-ben Budapesten került sor a Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus megrendezésére.

 

 

Hidroterápia hatásai

 

A hidroterápia során a víz felhajtóerejét, hidrosztatikai nyomását és hőmérsékletét hasznosítjuk.

A hidroterápia során alkalmazott víz általában:

- nem tartalmaz jelentős mennyiségben ásványi anyagokat.

- Leggyakrabban használt csapvíz általában 0,3 gr ásványi sót tartalmaz.

- Így a hidroterápiás kezeléseknél  az ásványi sók nem játszanak jelentős szerepet.

 

A víz felhajtóereje ( Arkimédesz törvénye szerint):

- azt jelenti, hogy a vízben fürdő beteg (ha nyakig vízben van), súlyvesztesége testsúlyának 90 %-a.

- Így a 10 % testsúlyú beteg mozgékonyabbá válik (könnyűnek érzi magát és a mozgást is),

- olyan mozgások elvégzésére képes, amelyet szárazon nem képes megtenni.

 

A víz hidrosztatikai nyomása:

- elősegíti a különböző izületi és egyéb folyadékgyülemek felszívódását.

- Összenyomja a felületes vénákat

- Segíti a vér visszaáramlását

- Serkenti a nyirokkeringést

- Fokozza a diurézist (vizelet kiválasztást)

- A mellkasra gyakorolt nyomás miatt azonban nehezíti a légzést

 

A víz hőmérsékletének hatása a hidroterápia során:

- hideg víznek a 20 C fok alatti hőmérsékletű vizet nevezzük (A csapvíz általában 14 – 16 C fok) Egészséges egyének úszómedencei vízhőmérséklete 22 – 26 C fok

- hűvös hőfokú víz : 28 – 31 C fok, amely nem reumás mozgásszervi betegségekben szenvedő betegek vízalatti torna kezeléséhez megfelelő

- indifferens (közömbös) hőfokú víz: 34 – 35 C fok, amely a bőr hőmérsékletéhez hasonló

- meleg hőmérsékletű víz: 36 – 39 C fok, amely értágító hatása révén javítja a szövetek vérellátást és oldja az izomgörcsöket (vasodilatatio, spasmolysis)

- forró hőfokú víz: 40 C fok feletti fürdők. Ez igen erős inger, csak fokozatos hő-növeléssel érhető el, állandó felügyelet mellett. Kifejezett értágító, vérnyomáscsökkentő hatása miatt csak néhány perc időtartamig alkalmazható. Hosszabb időtartam alatt a forró fürdő emeli a testhőmérsékletet.

 

 

A masszázs és a hidroterápia az egyik leghatékonyabb kombináció, ha a test regenerálásáról, fájdalomcsillapításról vagy a mozgásképesség javításáról van szó. De vajon ki tudja ezt a legmagasabb szinten, a legnagyobb érzékenységgel végezni? A válasz meglepő lehet: egy vak masszőr. Sokan talán nem gondolnák, de a látás hiánya nem hátrány, hanem előny ezen a területen – különösen a hidroterápiában.

 

Mit jelent a hidroterápia?

 

A hidroterápia a víz gyógyító erejére épülő kezelés, amelyet gyakran kombinálnak masszázzsal, passzív mozgatással vagy akár légzésgyakorlatokkal is. A víz felhajtóereje segíti az ízületek tehermentesítését, miközben a meleg vagy hideg víz serkenti a vérkeringést, csökkenti a gyulladást és ellazítja az izmokat.

 

Idősek, műtét után lábadozók, mozgásszervi problémákkal élők vagy stresszes életet élők számára a hidroterápia kifejezetten ajánlott.

 

De hogyan jön ide a vakság?

 

A vak masszőr „lát” a kezével. A látás elvesztése után a test többi érzékszerve felerősödik. A tapintás kifinomul, az apró izmok rezdülése, a bőr hőmérsékletének legkisebb változása is érzékelhetővé válik. Egy vak masszőr nem csak a technikát alkalmazza, hanem érez, érzékel, és összhangba kerül a vendég testével.

 

A vízben történő masszázsnál különösen fontos az érzékenység, hiszen a víz közvetít, tompít, elmoshat bizonyos érzeteket – hacsak nincs valaki, aki mindezt pontosan érzi. És ebben verhetetlen egy vak masszőr.

 

5 érv, hogy miért jobb egy vak masszőr a hidroterápiában:

 

• 1. Fokozott testi érzékelés a vízben. A víz alatt végzett masszázsnál az érzékelés egészen más szintet követel meg. Egy vak masszőr képes a víz alatti apró mozdulatokat, izomgörcsöket észlelni anélkül, hogy „látná” őket – pusztán tapintás útján. A látás nem vonja el a figyelmét, így teljes mértékben a testre koncentrál.

 

• 2. Empátia és jelenlét. A vakságból fakadó belső figyelem és érzékenység miatt a vak masszőr gyakran sokkal jobban ráhangolódik a vendégre. Nem csak a test jelzéseit veszi észre, hanem a lélek rezdüléseit is. A víz biztonságot, ölelést ad, és ebben az állapotban egy ilyen masszőr jelenléte különösen megnyugtató lehet.

 

• 3. Nem a látványra, hanem a valós érzésekre fókuszál.

Sokszor előfordul, hogy a látó masszőr – tudattalanul is – a test formáit, látható problémáit figyeli, míg a valós feszültségek mélyebben rejtőznek. Egy vak masszőr nem ítélkezik a test látványa alapján, hanem csakis az érzetekre, tapintható feszültségekre figyel. Ez különösen fontos az idősebb vendégek számára, akik gyakran szégyenérzettel viseltetnek testük iránt.

 

• 4. Különleges bizalom alakul ki. A vízben végzett kezelés kiszolgáltatottsággal járhat – különösen idősebb vagy mozgáskorlátozott embereknél. Egy vak masszőr jelenléte csökkenti a szégyenérzetet, és gyakran mélyebb bizalmat ébreszt a vendégben, mint egy látó masszőr.

 

• 5. A víz és a tapintás tökéletes harmóniája. A vak masszőr számára a víz nem akadály, hanem természetes közeg, amely felerősíti a tapintás érzékenységét. Az ujjak, a tenyér, az alkar minden kis részével dolgozik, és a víz mozgása olyan információkat közvetít, amelyeket a látó masszőr gyakran észre sem vesz.

 

 

Túl a testi terápián – lelki gyógyulás is

 

Sok vendég beszámol arról, hogy egy vak masszőrnél mélyebb lelki megtisztulást is átél. Talán mert a vakság önmagában is egyfajta elfogadást, bölcsességet sugall. Talán mert a vak masszőr terapeuta sokkal jobban figyel, türelmesebb, nem siet, nem néz az órájára. A vízben való lebegés, és a láthatatlanul figyelő, gondoskodó kezek jelenléte mély relaxációt és érzelmi felszabadulást is előidézhet.

 

 

A hidroterápia már önmagában is különleges és hatékony módszer. Ha pedig ezt egy vak masszőr végzi, a kezelés új szintre emelkedik: érzékenyebb, személyesebb és mélyebb élménnyé válik. A látás hiánya nem akadály, hanem erő, amely a testet és a lelket is képes gyógyítani – különösen a víz természetes közegében.